A községet nem csak a szép régi szőttesei és az „ököritói fergeteges” tánc tette híressé, hanem egy szomorú tragédia is: 1910. március 27-én, egy táncmulatságon 312 fiatal égett benn a rájuk zárt csűrben. Ököritó nevét 1910-ben a szörnyű tűzvész miatt szinte az egész világ megismerte.
Húsvét első napján nagy bált rendeztek a faluban, egy szalmatetős csűrben, amelynek kapuját rázárták a mulatókra, nehogy bemehessen az, aki nem fizet. A tánc hevében valaki leverte a petróleumlámpát és a csűr lángba borult. A pánikba esett fiatalok egymást letaposva menekültek, de kevesen jutottak ki. Nemcsak Szatmárököritó, de a környékbeli falvak fiataljai közül is sokan odavesztek a tűzvészben. Erről írt tanulmányt a Nyugat 1910. április 16-i számában Móricz Zsigmond. A 312 halottat követelő tűzvész emlékét "A fáklya" című regényében örökítette meg.
A feljegyzésekből tudjuk, hogy a XIX. század végén Fülpösön egy, Ököritón két szárazmalom is volt. A 3343 hektáros nagyközség lakosainak fő megélhetési forrása ma is a mezőgazdaság.
Történelme: Nevében az Ököritó ököritatót jelent; a Fülpös viszont a “lókedvelő“ jelentésű, görög-latin eredetű régi magyar Fülpös személynévből keletkezett. Szatmárököritó és Fülpös községet 1950-ben egyesítették ezen a néven. Ököritó nevét Ukuritow, Ewkeritho, Vkurythow, Okerytho, Vykerytho alakban találjuk meg a korabeli oklevelekben. 1344-ben I. Lajos király új adományával a Kölcseyeké lett, később eladták a Domahidy családnak. A XV. század közepén két falurészből: Alsó és Felső, illetve Ó- és Újököritóból állt, de az ó (vagyis régebbi) rész 1373-ra elpusztásodott. A XVII. század zűrzavarai és a pestis következtében a szájhagyomány szerint majdnem kihalt a falu, a kevés lakos földkunyhóban élt.
Szatmár vármegye első katonai felmérői 1782–85 között a valószínűleg már újraéledő faluról írták, hogy rétjei mocsarasak voltak, a Porcsalmán át Csengerre vezető országút a Szamos áradásakor járhatatlanná vált. A község a folyó árvizei miatt egyébként többször költözködött egyik helyről a másikra.
Fülpös: Már a XV. században feltűnt Philpes alakban. Nevét feltehetően ősi földesurától, Fylep comesről kapta, akit 1272-ben birtokba iktattak. A Fülpösy nemzetség a XIV. század közepétől a XVI. század közepéig bírta a községet; a XV. században a Kállayakkal és a Báthoriakkal osztozott meg rajta.
Fényes Elek Geographiai szótárában a következőket jegyezte fel róla: Szatmár vármegyei magyar falu a Szamos mellett. Szűk határát az árvíz rongálja, de különben igen termékeny. Fülpöst a Szatmár vármegyei monográfia magyar kisközségként említi a Szamos jobb partján
Németh Jenőné, aki a tűzvész áldozatainak mentésében szerzett érdemeket, mint a község díszpolgára, népi faragású fejfával jelölt sírban nyugszik az ököritói temetőben. Németh Lili népdal- és néptáncgyűjtő, a Fergeteges-tánc koreográfusa és az együttes megalapítója 1902-ben születetett Ököritón, 1972-ben halt meg Budapesten. 1937-ben alakította meg a Gyöngyös bokréta, a későbbi Szatmárököritói Fergeteges Táncegyüttest, ez utóbb Fergeteges Táncegyesületté alakult. A fergeteges csárdást ma is nagy sikerrel mutatják be.
Nevezetességei:
A fülpösi részen, az Árpád u. 25. sz. alatt áll a műemlék jellegű református templom. Az egyhajós épület kosáríves zárófallal 1834-ben épült klasszicista stílusban, alacsony homlokzati tornyát 1895-ben emelték. Belseje nagyon egyszerű, famennyezete dísztelen, közepén koszorúban van egy tábla MDCCCXCVII évszámmal; felszerelése többnyire a XVIII. századból való.
Az ököritói részen, a Kossuth u. 87. sz. alatt található a műemlék jellegű, 1804-ben késő barokk stílusban emelt református templom. 1790-ben fatemplom állt a mai íves záró falú, kőtemplom helyén. Délnyugati oldalának közepébe a magas tornyot 1936-ban emelték, amikor az egész épületet bővítették. A templomhajó síkmennyezetén ovális felirat látható, rövidebb oldalain 2–2 vaskos oszlopon két karzat nyugszik. Hajdan galériás, négy fiatornyos, szoknyás fa haranglába is volt, amelyet 1894-ben lebontottak, az anyagából épített kisebb harangláb 1935-ig állt. A XIX. század elején épült református lelkészlak a Kossuth u. 89. sz. alatt szintén műemlék jellegű.
A volt Németh-kúria a XIX. század elején épült, földszintes ház, 2 oszlopos, lépcsőfeljárós, zárt tornáccal, most egy vállalat telephelye.
A község központjában látható az 1910. március 27-i nagy tűzvész emlékoszlopa. Azon a helyen emelték, ahol a kigyulladt csűr állt.
